Bárki joggal tehetné fel a kérdést, hogy ehhez miért kell egy újabb gyülekezet, és miért kell tovább szakítani Krisztus testét? Miért nem csatlakozunk egy már meglévő gyülekezethez? A kérdés helyes és logikus. Valóban nagy tragédia az, hogy a mai magyar (és nemzetközi) keresztyén egyház mennyire fragmentált, és emiatt gyenge. A jelentéktelen teológiai szőrszálhasogatások következtében létrejövő újabb és újabb felekezetek sajnos sokkal inkább annak bizonyítékai, hogy mi, keresztyének mennyire nem tudunk kijönni egymással, mint annak, hogy szeretetben elhordozzuk egymás gyengeségeit és tévedéseit.  Mindennek ellenére azért tartjuk jelenleg szükségesnek egy újabb felekezet létrehozását, mert - véleményünk szerint - egyes rendkívül fontos tanítások nem kapnak elég hangsúlyt a magyarországi egyházak felekezeti életében. Azt gondoljuk, más felekezetek tanítói is végeznek jó munkát, és értékes tanításokkal gazdagítják Krisztus egyházát és vezetik üdvösségre az embereket. Nem gondoljuk, hogy az egyes tanokban az általunk képviselt álláspont tévedhetetlen, vagy hogy a végső szó lenne. Nyitottak vagyunk a jobbra tanításra és az igazságra való nevelésre, ugyanakkor bátran képviseljük azt, amit legjobb tudásunk és bölcsességünk szerint hiszünk és vallunk. Testvérként elfogadunk minden, a Szentháromságot elfogadó, Istent kereső és szerető embert és egyházat.  Ezek tehát a tanítások, melyekről azt gondoljuk, elég fontosak ahhoz, hogy kellő hangsúlyt kapjanak, és amelyek ma Magyarországon egyelőre megkülönböztetnek minket más gyülekezetektől:

1.    Optimista eszkatológia
Talán ez különböztet meg bennünket a legjobban más magyarországi felekezetektől. Jézus Krisztus - feltámadása és mennybemenetele után - leült az Atya Isten jobbjára, és megkezdte uralkodását a mennyben és a földön. Isten új szövetséget kötött népével Krisztusban, aki meghalt, de harmadnapra feltámadt. Akik elutasították Krisztust eljövetelekor, azokat lemetszette erről a szövetségről, akik pedig elfogadták, azoknak megadta, hogy vele együtt uralkodjanak, mint Isten új szövetséges népe. Ezt a korszakot Istennek a gonosz feletti győzelme és az evangélium terjedése jellemzi. Ezért nem gondoljuk, hogy a gonoszság egyre növekszik, és hogy készülődnünk kellene valami sátáni hatalomátvételre. Hasonlóképpen nem kell készülnünk egy közelgő elragadtatásra, amikor Isten kimenekíti szentjeit egy romló világból (Jn 17,15). Hisszük viszont, hogy rengeteg a tennivaló az evangélium hirdetésében addig, amíg Jézus Krisztus napról napra győzi le az ő ellenségeit, míg végül legyőzi a legutolsót, a halált is (1 Kor 15,25-26). Ekkor fog Jézus másodszor visszajönni dicsőségben és hatalomban, és ekkor lesz az utolsó ítélet. 

2.    Szövetségi teológia és magasliturgiai szemlélet
Isten az ő ígéreteit nemcsak nekünk adja, hanem gyermekeinknek is. Ezért fontosnak tartjuk, hogy gyermekeinket is beiktassuk az Isten velünk kötött szövetségébe (gyermekkeresztség), és hogy részt vehessenek a szövetségi lakomán (úrvacsora). Hisszük továbbá, hogy az istentisztelet legyen szépséges, dicsőséges és gazdag, hogy méltó ünneplése legyen a mi csodálatos Istenünknek.  

3.    Teonómia
Azaz Isten törvényének alkalmazása az élet minden területére. Hisszük, hogy az Ószövetség tekintéllyel bír ma is, amennyiben az az Újszövetségen keresztül - és különösen Krisztus életén keresztül - megnyilvánul (Mt 5,17). Hisszük, hogy Isten törvénye gyakorlati útmutatást/választ ad az élet valamennyi területére: egyéni és szociális, politikai és gazdasági, oktatási és nevelési, kulturális és történelmi kérdésekre egyaránt. Isten azt ígéri, hogy aki hallgatja az ő törvényét, azt ő gazdagon megáldja hosszú élettel, jóléttel és kegyelme gazdagságával (5 Móz 4,40).    

4.    Isten szuverenitása
Isten, a világ ura és minden neki hódol be. Isten a világ teremtése előtt egyeseket az örök életre rendelt, másokat pedig az örök kárhozatban meghagyott (Ef 1, 4-23; 2,1). Isten igazságos és kegyelmes. Azt tesz, amit akar, az ő tanácsvégzésének jótetszése szerint. Isten eleve elrendelése kizárja az ember szabad (autonóm) akaratát - hiszen az ember bűnös, és így a bűn rabszolgája. Azonban ez nem csökkenti az ember egyéni felelősségét abban, hogy tegye a jót és kerülje a rosszat. Isten eleve elrendelése nem ellentmondásos, de titok, amit az Úr nem kívánt teljes mélységében megosztani velünk (5 Móz 29,28). 

5.   Uralom

Vagyis az embernek Isten ezt a feladatot adta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen.” Az ember elbukott ugyan, de Isten nem vonta vissza fenti parancsolatát. Az egyházat Isten arra hívja, hogy Krisztusban uralkodjon a teremtett világ felett, és azt Isten törvénye szerint hódítsa meg Jézus Krisztusnak (Jel 3,21). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a földet Isten nekünk adta örökségül, és fontos, hogy mind jobban igyekezzünk Isten törvénye szerint felelősséggel használni, gondozni és formálni. A munka, a tudományos kutatás, a technológiai fejlődés, a termelés és a vállalkozás szelleme a keresztyénség egyik legfontosabb adománya a világnak.     

Küldetésünk

Isten imádása és dicsőítése lélekben és igazságban: 

 A zsoltárok éneklésével, a törvény tanításával, az úrvacsora hetente való kiszolgálásával, mindazokkal a lelki fegyverekkel, melyek által Isten „erődítményeket rombol le”, és helyette felépíti saját országát. Mindez a gyakorlatban vasárnapi úrnapi, szövetségmegújító istentiszteleteinken történik.

Isten igazságát hirdetni az élet minden területén:

Elhatárolódunk attól a felfogástól, hogy Isten törvényének csak a templomon belül van helye, és hogy a hit kizárólag az egyén és Isten közötti belső ügy. Isten szövetséget kötött az emberrel, és ennek a szövetségnek a feltételei olvashatók Isten kijelentett igéjében, a Bibliában, ami minden emberre vonatkozik.